Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Magyarország történelmének egyik meghatározó eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve. Társadalmi reformjaival a polgári átalakulás megindítója, önvédelmi harcával a nemzeti mitológia részévé vált. Erre az ünnepre büszke minden magyar. Méltán is lehetünk büszkék, hiszen 1848. március 15-én példaértékűen cselekedtek a márciusi ifjak, mikor szabadságukért szembeszálltak az elnyomó hatalommal.

Ők azok, akik a közös célért tenni tudtak és legfőképpen tenni akartak. Az ő akaratuk teremtette meg a szabadságot. Mindehhez nélkülözhetetlen volt a fent említett erő. Az erő melyet úgy hívnak: ÖSSZEFOGÁS! Akaratukat összekovácsolta, erejüket megsokszorozta, mert tudták, hogy nagy dolgokra képesek, ha összefognak.

Éljen bennünk is a tudás, hogy összefogva nagy eredményeket érhetünk el. Az összefogáshoz bizalomra van szükség, amely nélkül az ország nem működhet jól. Mindez igaz a mi településünk lakóira is, hiszen Abasár a mi kis országunk. Minden nap küzdünk, hogy szebbé, élhetőbbé tegyük településünket. Ahhoz, hogy a kitűzött célokat meg tudjuk valósítani, bíznunk kell egymásban. Egy közösség csak akkor emelkedik ki a többi közül, ha a célhoz vezető úton segítünk egymáson. Büszkén, örömmel fogadjuk egymás sikereit. Csak akkor van összetartás, ha együtt lélegzünk, ha a szívük egy ütemre dobban.

Az idei tavasz olyan kihívás elé állította nemzetünk lakóit, amelyre régóta nem volt még példa. Világjárvány rémképe nehezedik a mindennapokra, családokra, egyénekre.
Ám a jelenlegi veszélyhelyzet „melléktermékeként” hatalmas lehetőséget kaptunk mi, az emberiség. A korábbi önző, gátló, kizsákmányoló szemléletmódunkon változtathatunk!

Most az élet kényszerítette változás jött el. Tanulhatunk belőle.

A veszély elmúltával megpróbálhatnánk nem ott folytatni, mint ahol abbahagytuk. Összefogás, akarat kérdése az egész…

A márciusi ifjakra emlékezünk-e napon, kik felismerték az egység erejét. Tetteikben a végsőkig bízva, elszántan, reménnyel telve cselekedtek. Legyünk hát büszkék azokra a magyarokra, akik kinyilvánították akaratukat 1848-ban, s EGY EMBERKÉNT álltak a szabadság oldalára.

E hősök iránti tisztelet késztet minket, hogy minden év március idusán kokárda kitűzésével és koszorúval emlékezzünk. Cselekedjünk úgy, hogy őseink is büszkén, megelégedéssel tekintsenek le ránk!